Egy elkésett nekrológ.
"Kedves kollégák!
Megrendülten állok ma itt előttetek. Fájó szívvel kell búcsúznunk valakitől. Soha nem gondoltam volna hogy ez megtörténik, de mégis elérkezett. A szívem tele van bánattal. Nem ilyen sorsot szánt neki az ég.
Talán sokan féltünk, tartottunk is tőle. Keményen tudott leckéztetni. Aki megfelelt neki, talán büszke lehetett magára egy kicsit. Úgy 5 percig.
De a puszta léte csak egy vicc volt. Egy diákcsíny. Néhány kivénhedt egyetemista borízű tréfája. Mégis mindenki elhitte. Hiszen olyan jól hazudtak róla. Addig volt értékelve, amíg a narratíva kitartóan a karjaiban ölelte. Most mégis megkapta a selyemzsinórt.
Kedves kollégák, kérem adózzunk emlékének ezzel a pillanattal: a portfóliónak."
