A keret

Szeretek koncertekre járni. Mindig kapok valamilyen útravalót, és ez most sem volt másként. Zóra koncertjén láttam a színpad végében egy keretet, amiről bevillant valami...

Az apai nagyszüleim régi házának egyik szobájának falán festmények lógtak. Az egyik egy Jézus kép volt, a vásznon egy nagyobb sérüléssel, amiről csak nemrég tudtam meg, hogy azt a 2. világháborúban szovjet katonák lyukasztották ki a szuronyukkal, mert a kommunistákat zavarták az egyházi dolgok, jelképek, festmények, vagy bármi. Mondjuk ezt a részét tudtam, csak a sérülés pontos okát nem. Egyébként a másik is valamilyen bibliai témájú kép volt. Ritkán használtuk ezt a helyiséget, mert például nem lehetett bent játszani. Így visszagondolva inkább valamiféle "múzeum" volt, vagy tiszta szoba. Általában hűvös volt bent, és télen itt volt a karácsonyfa sok-sok dísszel, ha koncentrálok még az égősorra is emlékszem: zöld kábele volt, és az izzók burkolata átlátszó, érdekes formájú volt, rajta kis puklikkal.

Az ablak az utcára nézett, de többnyire le volt engedve a redőny. Akkoriban a Lehel út földút volt, nyaranta poros, a nagyszűlők háza előtt már emelkedett, ha egy kicsit tovább mentünk már szinte domb volt. De nagy hóban szánkózásra pont ideális az ilyesmi.

Gyerekkoromban sokat voltunk a nagyszülőknél, főleg a tanitási szünetekben. Rengeteg nyarat töltöttünk ott, játszottunk, sokat-jöttünk mentünk a házban, vagy a kertben. A képeket is sokat néztem, vagy az egyéb szobadíszeket.

Amikor a nagyszüleim meghaltak, az egyik képkeretet elkértem. Kellett egy videókliphez. Kellék volt. De egy emlék is, valami személyes ami megjelenik, és kevesen tudják honnan jön az a régi, egykor szebb napokat látott kicsit kopottas aranyozott fadarab. Valaha a Megváltót keretezte, aztán egyszer csak egy elborult ütőhangszeres klipben szerepel... 

A forgatás után a Domb utcai próbaterem melletti tárolóba került. Aztán jött a leázás. Vagy inkább több leázás, szennyvíz, és ottmaradt. A szennyvíz martaléka lett. Egy konténerben, majd a szeméttelepen végezte.

Emlékszem rá. A klipet újra lehet nézni. És közben újra egy Lehel utcai házban állok, egy szobában, és a nyári melegben nézem a képeket.

És végül a klip, amihez felhasználtam a keretet:

Zene házhozszállítás

A történet 2022. őszén játszódik, Debrecenben.

Aznap délután éppen zenekari próbára igyekeztem. Az autót otthon letettem, helyette rollerre váltottam. Irány a próbaterem, ahol felvettem a cajon-omat, ami egy vajszínű, tégla alakú, nagy hátizsák-tokban volt, rajta egy hangszercég fehér logójával. Én egy fekete dzsekit viseltem, szintén ennek a cégnek a nagy piros logójával. Egyen dizájn, meg a rollerem. Szép idő volt, jó levegő, és egy kis napsütés.

- Jó, hangszer megvan, próbaterem bezár, lehet haladni, gondoltam. 

Majd felpattantam a rollerra, és elkezdtem a próba helyszínére igyekezni. Az utam a Kossuth tér felé vezetett, egyébként a város ezen részén sok kerékpáros út is halad, hiszen ez a cívisváros egyik kulminációs pontja. Ebből következik, hogy sok ételfutáros szokott erre mozogni, hiszen magas az egy négyzetméterre eső éttermek száma. Minden lámpánál találkoztam is velük, akik az ismert ételes cégek dizájnjait használva, hátukon a jól ismert nagy, szögletes hátizsákokkal rótták a kilométereket. Talán a 3. ilyen találkozásnál tűnt fel, hogy méregetnek, nézegetnek, tanakodnak, húzgálják a szemöldöküket, néhol sutyorognak is. Még egy lámpa lehetett, mire leesett...

Logózott táska, logózott dzseki, a nadrágom a táskához hasonló színű volt, és roller. Új futárcég a piacon?

Utólag megnéztem, a cajon-tokba legalább 10 pizzásdoboz fért volna el. A próba azért így sem volt rossz, de talán ha hangszer helyett közel egy tucat pizzával jelentem volna meg, sem lettem volna népszerűtlen.

(cím ötlet: Kiss Ákos)