2017. június 18., vasárnap

Ütős hangszerek - ütős ismeretek 1.

Megjelent legújabb cikkem a RitmusDepo oldalán, olvassátok :)



"Az Ütős hangszerek - ütős ismeretek című sorozat 1. részében a Meinl Percussion Marimbula nevű hangszerét ismerhetitek meg közelebbről, és ezzel együtt a hangszer történelmébe, fejlődésébe is bepillantást nyerhettek.

Kezdjük rögtön az elején. Egyáltalán mi az a marimbula?
A kinézete alapján elsőre azt is mondhatnánk, hogy egy jóllakott kalimba, vagy egy pengetős cajon…
Ezzel annyira nem is járnánk messze a valóságtól, mert a marimbula egy afrikai eredetű, karibi ütőhangszer, ami a cajon és egy mély regiszteres kalimba tulajdonságait öltötte magára (basszus kalimba).
A hangszer mérete és alakja miatt praktikus, könnyen hordozható. Ez talán a létrejöttében is szerepet játszhatott..."

Videót is készítettem hozzá:
Budai Krisztián - Marimbula

2017. május 26., péntek

Stúdió munkálatok 2017

Budai Krisztián stúdió munkái 2017-ben
Krisztián Budai's studio works in 2017

1. 2017. 05. 15. - Animációs filmzene felvétel, KAFF, Szentesi Imre Balázs, Hajdúböszörmény
3. 2017. 05. 25. - VAN zenekar, Hajdúszoboszló
2. 2017. 05. 17. - Vidám Manók, Hajdúböszörmény

2017. május 25., csütörtök

Publikációk, 2017 tavasz

1. Budai Krisztián
Ütős kis beszélgetések 10. - Jakab Máté (Gramofon.hu, 2017. 05. 15.)
http://www.gramofon.hu/archivum/utos-kis-jakab-mate




2. Budai Krisztián
Lebetonozott archaika. Gondolatok napjaink verőhasználatáról. (Parlando, 2017/3. online)
http://www.parlando.hu/2017/2017-3/Budai_Krrisztian-Lebetonozott_archaika.pdf


2017. április 26., szerda

Új munkatárs a Depóban

Kardos Zsuzsa írása, a Depó fb oldaláról:

Szeretném bemutatni Nektek a RitmusDepo új főszerkesztőjét Budai Krisztiánt. Krisztián 2012-ben szerzett ütőhangszeres művésztanári diplomát a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán. Fő hangszeres területe a kézzel megüthető dobok és ütőhangszerek (conga, bongo, djembe, darbuka, cajon) világa. 2014-ben a Nemzeti Kulturális Alap zeneszerzői ösztöndíjasa volt. Zeneszerzéssel is foglalkozik, hangszeres kamaradarabjai egy távoli Csendes-óceáni szigetre kalauzolnak el, hangzásuk, ritmikájuk afro gyökerekre tekint vissza. Langwana című ütőhangszeres kamaradarabját a dániai Svitzer kottakiadó jelentette meg 2015-ben. Jelenleg a Meinl Percussion, és a Promark támogatását élvezi. Több publikációja jelent már meg többek között a Parlando, és a Gramofon oldalain. Most pedig neki köszönhetjük a RitmusDepo feléledését: „Régen, mikor dobolni kezdtem, a Depót olvastam hírekért. Most én szerkesztem, ezzel nagy felelősséget kaptam. Szeretném, ha mindig friss, és hiteles hírforrása lennénk az ütős társadalomnak, ezzel is az ütőhangszer szerető közösségünket építve.”

https://www.facebook.com/RitmusDepo/?hc_ref=PAGES_TIMELINE&fref=nf

2017. április 3., hétfő

Régi-új sorozat a Parlandoban

Megjelent legújabb írásom, A Hand-­Percussion című
hangszerelemző sorozat 1. része a Parlandoban, itt olvashatjátok:



"A Hand­-Percussion 
hangszerelemző sorozat, 1. rész 
Bevezetés 

Előszó 
A Hand-Percussion1 hangszerelemző sorozat előzménye a Dobos Magazinban2 2013 április – 2014 április között online megjelent cikksorozat3 . Lényegében a Parlandoban újra közreadjuk őket, de tartalmilag ahol szükséges, ott megújítva, kiegészítve, és a sorozatot továbbfolytatva. A sorozatban bemutatásra kerülnek a ezen cikk legutolsó, „Gyakran használatos, ide sorolható hangszerek” címmel jelzett bekezdésben felsorolt ütőhangszerek. A sorozat 1. részének a célja, hogy a témát több oldalról is jól körüljárjuk, és a zenében betöltött szerepére rávilágítsunk..."


2017. március 10., péntek

Főszerkesztőség

Új munkába kezdtem a zenei írások területén, a Ritmusdepo főszerkesztőjeként dolgozom.
Kérlek látogass el oldalunkra a legfrissebb dobos-ütős hírekért, és lájkold fb oldalunkat is. :)



2017. február 6., hétfő

Publication 17_02

1. Budai Krisztián
Ütős kis beszélgetések 9. - Takács Márton (2017. 02. 06. online)



"Takács Márton ütőhangszeres előadóművésszel beszélgettünk egyik fellépése előtt Hajdúböszörményben többek között a Tabalá Dobkörről, Kolumbiáról, a Hálószoba Stúdióról, a Tumba y Quema zenekarról, a Szentpéteri Csilla Bandről, a konga allegréről és a Honvéd Palotaőrségről. 


G: Marci, mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az ütőhangszerekkel?
TM: Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan családba születtem, ahol alapvető dolog volt, hogy az általános iskola megkezdésekor a gyerek zenét is tanul. A szüleim ma már nyugdíjas mérnökemberek, lelkes műkedvelők, de zenélnek a mai napig. Édesapám brácsás, édesanyám és a nővérem is csellista. A tanulmányokra visszatérve, egy zenei általános iskolába kerültem. A szokásoknak megfelelően a rossz gyerekeket mindig az ütőtanárhoz, a legendás Balázs Oszi bácsihoz küldték. Egyértelmű volt, hogy nekem oda kell mennem… De amúgy is nagyon érdekelt az ütőhangszer, mert olyan érdekes volt, hogy nemcsak dobokon, hanem más eszközökön is játszanak. Oszi bácsi különböző darabokat írt, például konyhai eszközökre is. Ez nagyon tetszett nekem, és már 7 évesen elkezdtem hozzá járni. Ott sajátítottam el az alapokat. Nekem a tanulási folyamatban a legnagyobb élmény mindig is a közösségi zenélés volt. Oszi bácsinak az volt az alapelve, hogy ha a gyerek 3 értelmes hangot bátran le tud ütni egy hangszeren, akkor berakja őt egy zenekarba - a helyi ütős kamarazenekarba -, és ez volt ami engem igazából érdekelt. Sosem voltam olyan nagyon „gyakorlós”, szorgalmas dobos, viszont a zenekarba nagyon szerettem járni. Később Kovács Tiborhoz kerültem, aki abban az időben nagyon progresszívnak számított, mert jazz tanszakot is végzett, és ő már jazz-dobot is tanított. Nála főleg szerkózni tanultam. Egyszer komponált egy darabot egy versenyre, amibe hozott egy cserépdobot, amit a szomszédjától kért el. A szomszédai akkoriban voltak Tunéziában, és hazahoztak egy szuvenír cserépdobot – azt fontos megemlíteni, hogy alapvetően klasszikus ütőt tanultam –, és amikor megláttam azt a hangszert, akkor azt gondoltam, hogy „ez az én hangszerem, ezen nekem kell játszani!” Ez így is lett, abban a darabban én játszottam azon a hangszeren, mígnem egyszercsak beszakadt rajta a bőr. Valakivel újra kellett bőröztetni, és nagy nehezen kinyomoztam, hogy Perger „Guszti”  fel tudja bőrözni a dobomat. Elmentem tehát hozzá, elvittem a hangszert, és akkor láttam meg a kongákat, és azonnal tudtam, hogy ez az, ami engem igazán érdekel. Rögtön megkértem, mutassa meg, hogy kell játszani rajta. Így ő volt az, aki elkalauzolt engem ebbe a „percussion” világba. Akkor kiestek a dobverők a kezemből, és onnantól fogva csak kézzel játszottam..."