Aznap délután éppen zenekari próbára igyekeztem. Az autót otthon letettem, helyette rollerre váltottam. Irány a próbaterem, ahol felvettem a cajon-omat, ami egy vajszínű, tégla alakú, nagy hátizsák-tokban volt, rajta egy hangszercég fehér logójával. Én egy fekete dzsekit viseltem, szintén ennek a cégnek a nagy piros logójával. Egyen dizájn, meg a rollerem. Szép idő volt, jó levegő, és egy kis napsütés.
- Jó, hangszer megvan, próbaterem bezár, lehet haladni, gondoltam.
Majd felpattantam a rollerra, és elkezdtem a próba helyszínére igyekezni. Az utam a Kossuth tér felé vezetett, egyébként a város ezen részén sok kerékpáros út is halad, hiszen ez a cívisváros egyik kulminációs pontja. Ebből következik, hogy sok ételfutáros szokott erre mozogni, hiszen magas az egy négyzetméterre eső éttermek száma. Minden lámpánál találkoztam is velük, akik az ismert ételes cégek dizájnjait használva, hátukon a jól ismert nagy, szögletes hátizsákokkal rótták a kilométereket. Talán a 3. ilyen találkozásnál tűnt fel, hogy méregetnek, nézegetnek, tanakodnak, húzgálják a szemöldöküket, néhol sutyorognak is. Még egy lámpa lehetett, mire leesett...
Logózott táska, logózott dzseki, a nadrágom a táskához hasonló színű volt, és roller. Új futárcég a piacon?
Utólag megnéztem, a cajon-tokba legalább 10 pizzásdoboz fért volna el. A próba azért így sem volt rossz, de talán ha hangszer helyett közel egy tucat pizzával jelentem volna meg, sem lettem volna népszerűtlen.
(cím ötlet: Kiss Ákos)
.jpg)
